~ 6. Gyilkosság ~

~ 6. Gyilkosság ~

"Ahogy e szavakat kimondta, a vér megfagyott bennem..."

- Hogy mi van? - suttogtam elhalva. Testem teljesen elgyengült. Lil és Mark tartottak, két oldalamról. 

- Haver, nyugodj meg. Ülj le - megpróbáltak leültetni, de nem ment nekik. 

- Nem halhatott meg! Megkell menteniük - az egész folyosó tőlem zengett. 

- Sajnálom, uram. De meghalt. Nem tudunk semmit tenni. Menthetetlen. Leállt a szíve - nem tudtam felfogni, mit mond az orvos. Egyetlen egy szó vízhangzott fejemben. "Meghalt". Képtelen voltan gondolkodni. Teljesen lefagytam. Soha nem éreztem még ilyet. És akkor történt valami. Destiny állt elöttem, kisírt szemekkel.

- Hell - suttogtam. Mindenki oda nézett.

- Justin, én Selena vagyok - minden a feje tetejére állt.

- Még is mit keresel itt? - most már semmit nem értettem.

- Cher az iker testvérem.

- Még is milyen Cher? Én Destiny-nél vagyok, aki ugyanúgy néz ki, mint Te.

- Az iker testvérem. Mi történt vele? - nézett mélyen szemeimbe.

- Sell - suttogtam. - Destiny meghalt - arca fokozatosan elsápadt, majd már csak azt vettem észre, hogy teste elernyed, s a földön terül el. Elájult. Oda rohantam hozzá. Az orvos leguggolt. 

- Leesett a vérnyomása. Rendbe jön - fel sóhajtottam. Legalább Ô ne halljon meg. 

- Be lehet hozzá menni? - néztem rá. Bólintott. Lassan elindultam a kórterem felé. Beléptem az ajtón. - Istenem - suttogtam elhaló hangon. Vérfagyasztó látvány volt, ahogyan ott feküdt, éledtelenül. Valaki megérintette vállamat. Oda fordultam. 

- Minden rendbe fog jönni - halvány mosoly játszott ajkain, de Én még így is észre vettem könnyeit, az állarc mögött.  

- Talán igazad van - viszonoztam gesztusát. Egy sötét barna hajtincsét füle mögé tûrtem. Még ki sírt szemekkel is gyönyörû volt. Átkaroltam derekát, s együtt sírtuk vissza Destiny életét.