~ 7. Gyilkosság ~

~ 7. Gyilkosság ~

/Hell szemszöge/

Minden homályos. Még is hol vagyok? Korom sötét van. Fel akarok ülni. Próbálkozom, de nem sikerül. Oldalamba éles fájdalom nyíllal, s körülöttem falak vannak. Mintha... egy dobozba lennék zárva. Nagy nehezen,- a kis hely, s az oldalam miatt- hasamra fordulok, így iszonyatosan fáj a lőtt sebem, de ki kell jutnom innen! Rájöttem mindenre. Már emlékszem. Kitörtem az ajtót, s hason csúszva kimásztam a halottas "cellából". 

A folyosón ugyan olyan korom sötét uralkodott, hisz már éjfél is elmúlhatott. Egy lélek sincs a kórházban. Elkezdtem rohanni, már amennyire tudtam. Egy szekrény sorhoz értem. ,,Ruhák" felirat díszelgett az egyik szekrényen. Mivel nem nyílt ki, ezért bele ütöttem, így kinyitva azt. Még szerencse, hogy találtam egy tűrhető ruhát. Fekete csőfarmer, mely csak bokáig ért, s egy kék Vans cipő. Elég drága ruhák, de nem nagyon érdekel. Könyörgöm... embert ölök napi szinten. A lopás nem nagy cucc. Egy fekete-fehér csíkos toppot is találtam. Hajam csurom vér volt, gondolom a sok vér, amely szét folyt a padlón Josh házában, rátapadt. Megtaláltam a fürdőt is. Gyorsan lezuhanyoztam, oldalam már cseppet sem fájt. Megműtöttek, a varratokról ítélve. Hajamat megtöröltem, s végleg kirohantam a kórházból. Majd utamat egy dohánybolt felé vettem. 

/3 hónap elteltével/

Három hónap telt el, azóta, hogy vissza jöttem apámhoz. Mindenről tud. Justin él. Természetesen ezt a tényezőt is elmondtam, s azt sem felejtettem ki, hogy majd nem meghaltam Josh miatt, akit azóta keresek, hogy kinyírhassam. Ha egyszer találkozom vele, azt nem ússza meg élve. Szó szerint. Apám dühöng, azóta is. Justin miatt nem igazán, hanem azért, mert "elszúrtam". Ha ezredszerre magyarázom el neki a dolgot, hogy "HELLÓ! MAJD NEM MEGHALTAM!", akkor se fogja megérteni, szóval úgy döntöttem nem töröm magam. Elköltöztem egy külön házba, s lassan már vagy két hónapja ennek. Egy hónapot bírtam ki apám mellett. A maffiában ugyanúgy benne vagyok, a Nyugatiban. Mivel elköltöztem, s soha többet nem akartam látni apámat, nem lett volna értelme ott maradnom, hisz akkor ugyanúgy láttam volna nap mint nap és nekem nincs kedvem a pofáját bámulni. 

- Szia. Egy latte-t kérek szépen - mosolyogtam a pincérre. Épp egy kávézóban ülök. Az egyik személyemre várok, Alex Noowmen-ra. Meg kell ölnöm. Semmit nem tud az egészből, csak annyit, miszerint "randizunk". Hát, ez igaz is, meg nem is. Mivel a randi után úgy is meghal, nem fog érdekelni, mit gondol rólam. 

- Szia - lépett hozzám egy igen fiatal srác. Alig lehetett 13 éves. Ez komoly?! Egy kisfiút kell megölnöm?! Oké, oké. Hidegvérrel megölök bárkit, de egy ártatlan kisfiúval nem fogok végezni! Hisz... semmit nem követett el és még a fél életét sem élte le ezen a bolygón. 

- Egy pillanat - mosolyogtam rá, s kirohantam a mosdóba. Idegesen nyomkodtam telefonom képernyőjét. Kettőt csöngött ki, s egyből felvette a főnök. - Te normális vagy, David? Ez egy kisfiú! Még is mi a szart ártott neked?! - legszívesebben üvöltöttem volna vele, csakhogy ebben a kurva kávézóban nem vagyok egyedül.

- Figyelj, Hell! - igen, jól látjátok. Megtartottam a Hell nevet, ugyanis nem akartam, hogy a régi bandából tudják, hogy élek. Senki nem tudja. Mindenki abban a hitben él, hogy Cher Lloyd meghalt. - Tudom, hogy kisfiú, de az anyja nagy ember a maffiában. Ha nem ölöd meg, oda küldök valakit. De akkor biztos, hogy kínok közt hal meg a gyerek - a végén már ordibált velem.

- Rohadj meg ott ahol vagy - sziszegtem a telefonba. A főnököm és nem az apám. Nincs joga így beszélni velem. Kiléptem a mosdóból, s a kisfiú mellett egy 18 éves srác állt. Hmm, bólogattam magamban. Nem is rossz. Ajkaim mosolyra húzódtak. Biztosan Alex bátyja.

- Helló - nyújtottam kezem az idősebb egyed felé - Destiny Hell Lloyd. De szólíts csak Hell-nek - akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Olyan kis édes srác. 

- Szia - kezem megrázta. - Alex vagyok, Alex Noowmen - basszus, a főnököm normális? Mondom neki, hogy KISFIÚ, erre Ő helyesli, holott Alex már vagy 18 éves. Pff, idióta...

- És neked mi a neved, aranyoskám? - hajoltam le a kisfiúhoz, s rámosolyogtam.

- Mark Noowmen - szólalt meg vékonyka hangján. 

- Hány éves vagy csöppség? - össze borzoltam haját.

- Nem vagyok csöppség, már 9 éves vagyok - húzta ki magát sértetten, s nagyképűen. Ezzel még aranyosabbá téve saját magán. 

- Jól van, értettem. Nem vagy csöppség - nevettem fel csilingelő hangon. Hajam világos barnára lett festve, amely most a naptól, még jobban csillogott. Markot ölembe vettem. Átkarolta nyakamat, s lógott rajtam, mint egy koala. 

- Hány éves vagy? - szólalt meg mély hangján Alex, Mark pedig helyeslően bólogatott.

- 17-et töltöttem, még 3 hónapja, de semmire nem emlékszem belőle.

- Annyira berúgtál? - nevetett fel halkan, megvillantva ezzel a cselekedetével gyönyörű fehér fogait. Hajamba túrtam, nem nagyon akartam válaszolni. Előbbi tettem miatt, alsó ajkára harapott. Istenem, miért nem az Én ajkaimat harapdálja ilyen szexin? Ajkait nézve elkezdtem sajátomat harapdálni, mire önelégülten elvigyorodott. Tapló, motyogtam magamban.

- Nem... Meghaltam - a végét olyan halkan mondtam, hogy azt hittem, meg sem hallotta. Értetlenül nézett rám, szóval valószínűleg meghallotta.

- De hát most itt állsz - kezdett el furcsán méregetni. Majd aggódóan öccsére nézett, amolyan "Basszus, egy őrült kezébe került az öcsém" arc kifejezéssel.

- Nyugi, nem vagyok őrült - nevettem fel. - Tényleg meghaltam. Azt hiszem egy napig halott voltam. Látod? - kérdeztem, s leraktam öccsét, aki erre egy nyöszörgés félét hallatott, majd felhúzva pólómat, oldalra fordultam. Alex ajkait egy sóhaj hagyta el. Ujjaival végig simított a hegen, mire akaratlanul is feltört belőlem egy nyögés. Nekem kell ez a srác, most azonnal, ahogy erre gondoltam, agyamat ellepte az a bizonyos "szürke köd", s vissza kellett magam fognom, hogy itt helyben le ne teperjem Alex-et. 

- Ez borzasztó - suttogta elszörnyedve.

- Nem olyan gáz - ráztam meg a fejem mosolyogva. Csizmámban volt fegyverem, mint mindig, ami véletlenül kicsit kikandikált. És természetesen Alex-nek pont akkor kellett lenéznie. Bassza meg, morgolódtam. Elkezdte lökdösni öccsét kifelé, majd egy "Nézd ott van anyu, siess oda hozzá, s menjetek haza" mondat hagyta el száját, s felém vette az irányt. Kirángatott az étterem háta mögé, de még hallottam ahogy a pincér utánam kiabál, hisz meg sem ittam a latte-mat és még csak ki sem fizettem. Mikor már hátul voltunk, erőszakosan a falnak szorított. 

- Első perctől tudtam, hogy maffiás vagy - morogta. 

- És akkor mi van? - nevettem fel.

- Halljam, mit akarsz tőlem? - nézett agresszívan szemeimbe.

- Téged, most - markoltam pólója szegélyébe, s durván alsó ajkára haraptam, mire feltört belőle egy vággyal teli nyögés.