2014. szeptember 10., szerda

~ 5. Gyilkosság ~

Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy eddig nem írtam. Kórházban voltam vese gyulladással 5 napig. De már jól vagyok.:) Nem is dumálok. Köszönöm, hogy ennyien olvastok.<3 Pussza: Tina♥

~ 5. Gyilkosság ~

/még mindig Dark szemszöge/

 - Siess már baszd meg - kiabáltam Markkal, ugyanis csiga lassúsággal haladtunk előre és azt sem tudjuk, hogy Hell él-e még.

- Ne engem szidj baszd meg! Nem Én tehetek arról, hogy elküldted megölni Josh-t. Egy idióta vagy Justin. És arról sem tehetek, hogy dugó van - ordibált velem. Tudja, hogy simán megölném. Senki sem beszélhet velem így. Senki! Csakhogy igaza van... Az egész az Én hibám. Ha nem küldöm oda, mostanáig egészséges lenne. Én egy marha vagyok, szidtam magam.

- Bocsáss meg, Mark. Igazad van, az egész miattam van - suttogtam magam elé meredve. Lil és az előbb említett személy össze néztek. Soha nem kérek bocsánatot, de Mark a legjobb barátom és ok nélkül ordítottam le.

- Hűha, Te tényleg reménytelenül bele szerettél - csóválta a fejét Lil.

- Tudom - néztem egy pontot meredten.

*Pár perccel később*

Ahogy oda értünk a házhoz úgy szálltam ki a kocsiból, mint akit ágyúból lőttek ki. Rohantam, mint a félőrült. Mikor beléptem a bejárati ajtón, borzalmas kép tárult elém. Hell a földön fekszik, oldalán egy lőtt sebbel, amiből ömlik a vér. Felkaptam, de mire kitudtam volna lépni a bejárati ajtón, Lil és Mark álltak ott, s elszörnyedve nézték a terepet.

- Ez borzalmas - suttogták egyszerre, ledermedve. Bólintottam, s kikerülve őket befektettem hátra Hell-t, s a fejét ölembe téve, arcán gyönyörködtem. Hogy lehet valaki ennyire gyönyörű? Ezen tűnődtem, míg a kórházhoz nem értünk. A srácok segítettek ki emelni Destiny-t a kocsiból, de onnan már egyedül vittem be az épületbe. Orvosok hemzsegtek mindenhol. Senki nem figyelt rám. Az idegeim már elszakadtak. Elüvöltöttem magam:

- Valaki segítsen már a kurva életbe! Életveszélyben van a barátnőm - hangom vissza verték a falak, így még hangosabbá téve azokat. Vagy öt orvos rohant oda hozzám, s átvéve tőlem a lányt, bevitték egy kórterembe. Túléli? Vagy belehal? Nem szabadott volna arra gondolnom, hogy mi van, ha belehal. De fenn állt a veszélye, hogy nem éli túl. Csakhogy Én abba belehalnék. Soha nem szerettem még senkit így, Selena-n kívül. Ami vicces, mert úgy hasonlít a régi szerelmemre, mintha ikrek lennének.
Mikor kijött az orvos, elénk állt, s bűnbánó arccal nézett ránk.

- Sajnálom, uraim. De a hölgy, életét vesztette - ahogy e szavakat kinyögte, megfagyott bennem a vér.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése