~ 4. Gyilkosság ~
Ahogy ajkai enyémeken mozogtak... A világ megszűnt létezni. Cher! Nem teheted ezt! Ő az ellenség! A tudatalattim kiabált velem, de már csak tompa hang ként víz hangzott fejemben. Egyszerűen olyan volt mint a lavina. Megállíthatatlan, veszélyes, de még is izgalmas. Ilyen volt Dark csókja is.
- Dark - nyögtem ajkaiba. Kezemmel egyre durvábban túrtam haját, aminek által Ő egyre hevesebben tépte ajkaimat. Hirtelen felkapott, s az ágyra fektetett, majd két kezét fejem mellé téve folytatta a csókot. Valahol mélyen tudtam, hogy ez nem helyes, csakhogy egyszerűen nem tudott érdekelni.
- Hé! Justin! Itt vagy? - dörömbölt egy ismerős hang az ajtón. Dark kelletlenül, de abba hagyta ajkaim kényeztetését, s lemászott rólam.
- Figyelj! Ha Bent nem ölöd meg, legalább Josh Martinezt - bólintottam. Elhagyta szobámat. Zihálva gondoltam végig, az előbb történteket. Az ellenséggel csókolóztam. Majd nem ágyba bújtam vele... Amikor nekem meg kéne ölnöm! Nem vagyok normális. Le kell nyugodnom. Általában az ölés lenyugtat. Felvettem bőrszerkómat, s egy fekete csizmát. Felkaptam a fegyverekkel teli zsákomat, s elindultam a címre.
Szórakozni akartam egy kicsit. Megkínozni az illetőt. Betörtem az ablakot, mire egy ablak kivilágosodott. Elővettem egy kést.
- Akárki is az, csak tudja, hogy fegyver van nálam és már van gyakorlatom az ember ölésben - ezt mind hangosan jelentette ki. Ismerős volt a neve... Azt hiszem az Északi- maffiában láttam már. Régen jártunk, de akkor még azt mondta, hogy nem lehetnék jó a maffiában. És most nézzen rám. A legismertebb gyilkos vagyok erre felé. - Bújj elő! - kiáltotta el magát. Nem volt rémült. Dühös volt. Hmm, lehet az ablak miatt. Hirtelen egy kezet éreztem karomra fonódni. - Ki a franc vagy? - sziszegte. Kapucnimat levettem, így a leheletnyi fényben felismerte arcomat. - Cher - suttogta, s eleresztett. - Még is ki küldött? - Most mondjam meg neki?
- Már nem Cher-nek hívnak. Az új nevem Devil - túrtam hajamba, s rá mosolyogtam. Láttam, ahogyan kattog az agya.
- Te vagy az a gyilkos? - nézett rám. Még mindig nem volt rémült. Hát, ezt a gyilkolást se fogom élvezni... Ha nem fél, nincs élvezet. Ezt elbasztad, Dark., szidtam fejben "főnököm".
- Igen - rántottam vállat hanyagul. - Amúgy apám küldött. Meg kell öljelek, Josh. Sajnálom - emeltem rá fegyveremet,- amit még akkor vettem elő, mielőtt megragadott volna-.
- Nem tudnád megtenni. Ismerlek, Cher vagy bárhogy is hívnak - halvány mosoly terült el arcán. Igaza van. Nem tudom megtenni.
- Honnan veszed? - néztem magabiztosan szemébe, hogy ne lássa rajtam, meginogtam. - Több embert megöltem hidegvérrel. Miért pont Te lennél az, akit nem tudok? - egy pillanatra láttam arcán a rémületet, de utána már az is eltűnt, s újból felváltotta a mosoly.
- Mert Őket nem ismerted, Cher. Engem ismersz. Nem tudnád megtenni - Tényleg nem, fegyveremet leeresztettem, szemeimet lesütöttem.
- És Te? Megtudnál ölni? - suttogtam. Szemeimet kinyitottam. Ajkai súrolták enyémeket. Szívem hevesebben kezdett verni.
- Soha. Nem. Tudnálak. Meg. Ölni - súgta szótagoltan szavait ajkaimra, s,- ma már a második ember, ki megcsókol,- ajkait enyémekre tapasztotta. A lágy, s finomkodó csók, vad csókcsatába torkollott. - Szeretlek, Cher. Sajnálom - hangja megremegett. Éles fájdalmat éreztem oldalamnál.
- Josh. Mit tettél? - alig bírtam megszólalni.
- Sajnálom - szeménél megjelent egy könnycsepp, sírt. Zokogott. Fegyverét eldobta, s kirohant. Lenéztem a lövés helyére. Oldalba lőtt. Telefonomat elő véve, felhívtam Darkot.
- Justin... Josh... Ház... Lövés... Fegyver - nyöszörögtem. Nem bírtam többet mondani. Utolsó gondolatom így hangzott: Szeretlek, Apa. Isten veled!
- Akárki is az, csak tudja, hogy fegyver van nálam és már van gyakorlatom az ember ölésben - ezt mind hangosan jelentette ki. Ismerős volt a neve... Azt hiszem az Északi- maffiában láttam már. Régen jártunk, de akkor még azt mondta, hogy nem lehetnék jó a maffiában. És most nézzen rám. A legismertebb gyilkos vagyok erre felé. - Bújj elő! - kiáltotta el magát. Nem volt rémült. Dühös volt. Hmm, lehet az ablak miatt. Hirtelen egy kezet éreztem karomra fonódni. - Ki a franc vagy? - sziszegte. Kapucnimat levettem, így a leheletnyi fényben felismerte arcomat. - Cher - suttogta, s eleresztett. - Még is ki küldött? - Most mondjam meg neki?
- Már nem Cher-nek hívnak. Az új nevem Devil - túrtam hajamba, s rá mosolyogtam. Láttam, ahogyan kattog az agya.
- Te vagy az a gyilkos? - nézett rám. Még mindig nem volt rémült. Hát, ezt a gyilkolást se fogom élvezni... Ha nem fél, nincs élvezet. Ezt elbasztad, Dark., szidtam fejben "főnököm".
- Igen - rántottam vállat hanyagul. - Amúgy apám küldött. Meg kell öljelek, Josh. Sajnálom - emeltem rá fegyveremet,- amit még akkor vettem elő, mielőtt megragadott volna-.
- Nem tudnád megtenni. Ismerlek, Cher vagy bárhogy is hívnak - halvány mosoly terült el arcán. Igaza van. Nem tudom megtenni.
- Honnan veszed? - néztem magabiztosan szemébe, hogy ne lássa rajtam, meginogtam. - Több embert megöltem hidegvérrel. Miért pont Te lennél az, akit nem tudok? - egy pillanatra láttam arcán a rémületet, de utána már az is eltűnt, s újból felváltotta a mosoly.
- Mert Őket nem ismerted, Cher. Engem ismersz. Nem tudnád megtenni - Tényleg nem, fegyveremet leeresztettem, szemeimet lesütöttem.
- És Te? Megtudnál ölni? - suttogtam. Szemeimet kinyitottam. Ajkai súrolták enyémeket. Szívem hevesebben kezdett verni.
- Soha. Nem. Tudnálak. Meg. Ölni - súgta szótagoltan szavait ajkaimra, s,- ma már a második ember, ki megcsókol,- ajkait enyémekre tapasztotta. A lágy, s finomkodó csók, vad csókcsatába torkollott. - Szeretlek, Cher. Sajnálom - hangja megremegett. Éles fájdalmat éreztem oldalamnál.
- Josh. Mit tettél? - alig bírtam megszólalni.
- Sajnálom - szeménél megjelent egy könnycsepp, sírt. Zokogott. Fegyverét eldobta, s kirohant. Lenéztem a lövés helyére. Oldalba lőtt. Telefonomat elő véve, felhívtam Darkot.
- Justin... Josh... Ház... Lövés... Fegyver - nyöszörögtem. Nem bírtam többet mondani. Utolsó gondolatom így hangzott: Szeretlek, Apa. Isten veled!
/Justin szemszöge/
- Justin, haver - bökdösött Lil. - Csörög a telefonod - mutatott nadrág zsebembe.
- Kösz - mosolyogtam.
- Megint a csajszin gondolkoztál mi? - röhögött, Markkal együtt.
- Haha, vicces. Amúgy igen - sóhajtottam. Hell észre sem vesz. Ez van. Felvettem telefonomat.
- Igen? - kérdeztem.
- Justin... Josh... Ház... Lövés... Fegyver - alig értettem mit hadar, de hangját felismertem. Hell.
-Hell, Hell. Hallod? Válaszolj! - nem mondott többet. Kinyomtam. Két rémült arc nézett vissza rám.
- Mi történt haver? - kérdezte Lil.
- A csaj akiről beszéltem. Elküldtem megölni "Josh"-t - nyomatékosítottam meg a Josh szót - és ahogy kitudtam venni abból, amit elmondott, Josh meglőtte, a házban van és valami fegyver - gondolkodtam el - de az nem számít - legyintettem.
- Taposs bele Mark. Meg kell mentenünk Hell-t - hangzott el Lil szájából, dühösen e mondat. Csak érjünk oda időben, kérem..., kezdtem el imádkozni, ami nem rám vall, de Hellért megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése