~ 3. Gyilkosság ~ (PART 2.)

~ 3. Gyilkosság ~ (PART 2.)

Alig tudtam felfogni, mit mond. Ben Walker apám egyik "dolgozója", s az Én volt barátom. Olyan, mint a testvérem. Miután szakítottunk sem szakadt meg a kapcsolatunk. Szemem megrebbent. 

- S-Sajnálom. De nem fogadhatom el - hebegtem-habogtam. Egy értelmes mondatot nem tudtam magamból kipréselni. Nem már, Cher. Ennél Te jobbat is tudsz!

- Miért? Hisz az előbb azt, mondtad... - félbe szakítottam. Nem volt semmi kedvem hallgatni a prédikációját. 

- Tudom, mit mondtam - bólintottam. - De akkor sem fogom megölni Ben Walkert. Ennyi. És nem vitatkozom - az sem érdekel, ha megölet, azért, mert nem vállaltam el a munkát. Inkább Én halljak meg, mint Ben. 

- Figyelj, Hell. Nem értem, hogy most hirtelen még is miért változott meg a véleményed... De, ha ismered Ben-t és azért nem végzel vele, akkor teljesen megértelek. Ben a legjobb fej és a legjószívűbb srác, aki valaha létezett - mosolygott rám együtt érzően.

- Várj, Te...? - el sem tudtam hinni. Talán Dark ismeri Ben-t?

- Kiskorunkban egy csomót játszottunk együtt. Majd maffia vezér lettem. Pár hónapra rá Ben-t megkértem, hogy szálljon be hozzám. De nem kaptam választ. Tavaly maffia fővezér lettem, s itt már minden az enyém lett. Ben-től megkaptam a választ. Elárult. Belépett a Nyugati-maffiába, holott tudta, hogy Ők az ellenségeim. Dühöngtem, de képtelen voltam rá haragudni. Aztán... megpróbált megölni - suttogta. Felhúzta pólóját, így elém tárult izmos felső teste. Oké, nem az a lényeg, hogy milyen izmos és, hogy... Cher! Csomó vágás, s lőtt seb tarkította. - Ez pár hónappal ezelőtt történt. És ezért végezni fogok vele. Ahogy végezni fogok Markusz Lloyd-dal is - Az apám!  

- Sajnálom, Dark. Tudom milyen, hogyha valaki ellened szegül, s elárul. Csakhogy képtelen vagyok Ben-t megölni - néztem a padlót. Hirtelen megéreztem Justin tenyerét arcomon, ahogy államra simítja, így felemelve fejemet, kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek. Gyönyörű mogyoró barna szemeiben elveszek. Tenyere égeti arc bőröm. Tudom, hogy ez nem helyes. De azt akarom, bár soha ne érne véget-e pillanat...

- Hell... - súgta ajkaimra. - Nekem elmondhatod - apró, biztató mosoly jelent meg ajkain.

- Ben a volt barátom - suttogtam. Szemei kissé elkerekedtek. Még közelebb hajolt. Le akartam állítani, csakhogy már nem tudtam. Rájöttem, Én is vágyom rá. S itt már egyikőnk sem bírt leállni. Ajkait lágyan, enyémekre tapasztotta. (...)