~ 2. Gyilkosság ~

~ 2. Gyilkosság ~

Reggel korán kikeltem ágyamból. Felvettem egy fekete szettet. Mivel általában, ha valakit meg kell ölnöm, feketébe megyek, hisz bele kell olvadni a környezetbe. Nem tudtam, hogy mégis ki ez a Dark... De nem is akartam. Soha nem barátkozom össze senkivel. Ő az áldozat, Én pedig a gyilkos.

Elindultam a helyszínre, melyet ma mondtak el nekem. Hamar megtaláltam mindent. 

- Úgy utálom ezt a melót - piszmogott valaki a túloldalon. Basszus, egy őr. Próbáltam el bújni, csakhogy nem lehetett. - Hé, Te ott - mutatott felém. A francba! Előbújtam rejtekhelyemről, s fegyveremet neki szegeztem. Látszott rajta, hogy kezdő. Nem nagyon tudta, mit is kell tennie. Fegyverét nem vette elő hátsó zsebéből. Most nem volt időm játszadozni. Meghúztam a ravaszt. Áthatolt mellkasán a golyó, így minden levegőt kipréselve tüdejéből. Majd holtan esett össze. A hátsó bejáratot őrizte. Átléptem fölötte, s a helyiségbe léptem. Egy fegyver raktár. Ez még jól jöhet, gondoltam elégedetten. Egy töltényt elvettem a fegyverembe. Már kifogyóban voltam. 

- Uram isten. Markusz. Tesó! - kiáltotta valaki kétségbe esetten. Basszus, ez biztos a csávó bátyja. A picsába! Ott álltam, lefagyva. A férfi berúgta az ajtót, rám szegezve fegyverét. 

- Játszani akarsz? - néztem rá kihívóan. Felhúzta szemöldökét. Ez jó! Eltereltem a figyelmét. Elő rántottam fegyveremet, s pont szívére céloztam. Egy másodpercbe nem telt bele, ömleni kezdett sebéből a vér. Majd úgy, mint az előző férfi, holtan esett össze. Hmm, nem is olyan rossz, kezdtem el dicsérni magamat fejben. Körülbelül 2 perc alatt, két férfivel is végeztem. Akik nem akármilyen őrök voltak. Táskámat vállamról levettem. Kihúztam álcámat. Egy csőfarmer, fehér topp, s egy balerina cipő. Nem valami eredeti, de ahhoz, hogy megkedveltessem magam Darkkal, tűrhető. Kiléptem az ajtón, s szembe kellett néznem, az egyik legnagyobb maffia vezérrel.

- Te még is ki vagy? - szegezte nekem kérdését, elég bunkón. Azt hiszi olyan menő? Csak mert egy gazdag kis nyomorék? Az eszem megáll! Hogy ne legyen feltűnő, kezemet nyújtottam, s mintha nem is ismerném, kérdést tettem föl.

- Destiny Lloyd vagyok. Téged, hogy hívnak? - mosolyogtam rá, ami nem volt őszinte, csak a színjáték egyik része, de Ő ezt szerencsémre, nem vette észre.

- Justin Drew Bieber. Gondolom Te vagy az új maffiás csaj. Mutasd mit tudsz - intett egy pasinak. Aki körülbelül ötször nagyobb volt mint Én.

- Verjem meg? Most komolyan? Őt még is ki tudja megverni? - mutattam az égi meszelőre, kíváncsian.

- Bocs, kislány. De ha be akarsz kerülni, nem árt ha tudsz valamit - vigyorgott rám önelégülten Justin. Jól van, az kell neki, hogy megverjem ezt a parasztot? Én megteszem amit kér. 
A pasi felém közeledett. Öt perc múlva a padlón volt. Elég csúnyán össze vertem. Hát, ez az előnye annak, hogyha a legerősebb maffia vezér, az apád. 

- Ú, az fájhatott - szörnyedt el Justin vagyis, khm.. Dark tekintete. - Hát, üdv a csapatomban - vigyorgott rám. - Mi legyen a fedő neved? - vakarta meg tarkóját.

- Hell - mivel a Devil-t, már mindenki ismeri erre felé, főleg úgy, hogy Ő a legnagyobb gyilkos,- vagyis Én- ezért nem mondhattam azt a nevet. 

- Rendben van. Hát akkor Hell, ez itt, a Keleti maffia - mutatott körbe, s átdobva kezét vállamon, az "alvó" helyemre kísért. (...)