~ 1. Gyilkosság ~
Hallottam a férfi egyre gyorsuló szívverését. Élveztem, hogy megfélemlíthetem, hisz ez az életem. Lassan, már szinte őrjítő lassúsággal közeledtem felé, így még jobban tépve idegszálait. Minden egyes percét kiélveztem. De sietnem kellett. "Az idő pénz". Még mielőtt esdekelhetett volna, meghúztam a ravaszt. A golyó befurakodott homlokába, s ahogyan egyre jobban utat tört magának, a feje szétloccsant az omladozó falon. Mielőtt bárki megláthatott volna, a hullát ott hagytam, s elrohantam. Már rutinosan ölök. Szemem se rebben, mikor megölök valakit. Ez az élet. Egyszer mindenki meghal.
- Sikerült? - nézett rám jelentőség teljesen, a mellettem ülő srác.
- Josh. Tudod, hogy nekem mindig minden sikerül - vigyorogtam rá. Bólintott, s beindította a motort. Száguldottunk az ország úton. Az adrenalinom az egekben volt. Az ölés után, amit a legjobban élvezek, az a sebesség. Leírhatatlan érzés, amit akkor érzek.
- Megjöttünk - parkolt le "házunk" előtt.
- Kösz a fuvart - viszonoztam ölelő gesztusát, s arcára puszit nyomva, kivágtam a kocsi ajtaját. Nem volt nagy kedvem belépni azon a rohadt ajtón, de amit egyszer meg kell tenni, azt meg kell.
- Szia kincsem. Sikerült a feladat? - most komolyan?! Mindenki kételkedik bennem vagy mi a picsa van? A saját apám is. Hát köszönöm srácok, Én is szeretlek titeket. Biccentettem és szó nélkül fel mentem a szobámba. Nagy nehezen lehámoztam magamról fekete bőr szerkómat, s egy törülközőt felkapva, a fürdőbe léptem. Lemostam magamról minden mocskot, ami akkor került rám, mikor a férfi vére össze fröcskölte a falat, így engem is. Kilépve a zuhanyzókabinból, magam köré tekertem a törülközőt, s vissza surrantam szobámba. Siettem. Nem akartam még egyszer össze futni "apámmal". Nincs kedvem hozzá, se élet erőm. Belépve szobámba, kulcsra zártam az ajtót. Elő halásztam egy fekete rövidnadrágot, s egy fehér toppot szekrényemből, majd felhúztam magamra a pizsama szerűséget. Leültem laptopomhoz. Fél órát ülhettem ott, nem nagyon kötött le a net. Kikapcsoltam. Ablakomhoz sétáltam, s rágyújtottam egy szál cigire. A 3. dolog, amit a legjobban élvezek az életemben, az a cigi. Amikor leszívom a nikotinnal teli füstöt tüdőmbe, így károsítva magamat, kifújom az éjszakába a mérgező anyagot.
Kopogásra kaptam fel fejemet.
- Ki az? - szólaltam meg halkan.
- Én vagyok. Apád hívat, Devil - kiabált be az ajtón Josh. Ezt nem hiszem el! Mit akar már tőlem megint?
- Megyek - nyomtam el a csikket az ablak párkányon, s ledobtam a sötétségbe, így elnyelte amaz. A zár kattant, s pár perc után, már apám irodájában ültem.
- Szóval... Cher. Holnap egy nagyon különleges személyt kell megölnöd - nem folytatta. A válaszomra várt. Érdeklődve néztem rá, hogy bökje már ki, ki is az. - Justin Drew Bieber-t. A másik maffia fővezérét. Ő a legnagyobb ellenségünk, s ha véget vetünk életének, soha többet nem tud minket megakadályozni senki - csapta össze tenyerét. Imád győzni, forgattam meg szemeimet.
- Mi a fedő neve? - túrtam hajamba.
- Dark - bökte ki nevét, undorral ajkain.
- Rendben. Holnap indulok - bólintottam. Vissza mentem szobámba, s újból bezárva ajtómat, végre elmerülhettem az álmok világában. (...)
- Sikerült? - nézett rám jelentőség teljesen, a mellettem ülő srác.
- Josh. Tudod, hogy nekem mindig minden sikerül - vigyorogtam rá. Bólintott, s beindította a motort. Száguldottunk az ország úton. Az adrenalinom az egekben volt. Az ölés után, amit a legjobban élvezek, az a sebesség. Leírhatatlan érzés, amit akkor érzek.
- Megjöttünk - parkolt le "házunk" előtt.
- Kösz a fuvart - viszonoztam ölelő gesztusát, s arcára puszit nyomva, kivágtam a kocsi ajtaját. Nem volt nagy kedvem belépni azon a rohadt ajtón, de amit egyszer meg kell tenni, azt meg kell.
- Szia kincsem. Sikerült a feladat? - most komolyan?! Mindenki kételkedik bennem vagy mi a picsa van? A saját apám is. Hát köszönöm srácok, Én is szeretlek titeket. Biccentettem és szó nélkül fel mentem a szobámba. Nagy nehezen lehámoztam magamról fekete bőr szerkómat, s egy törülközőt felkapva, a fürdőbe léptem. Lemostam magamról minden mocskot, ami akkor került rám, mikor a férfi vére össze fröcskölte a falat, így engem is. Kilépve a zuhanyzókabinból, magam köré tekertem a törülközőt, s vissza surrantam szobámba. Siettem. Nem akartam még egyszer össze futni "apámmal". Nincs kedvem hozzá, se élet erőm. Belépve szobámba, kulcsra zártam az ajtót. Elő halásztam egy fekete rövidnadrágot, s egy fehér toppot szekrényemből, majd felhúztam magamra a pizsama szerűséget. Leültem laptopomhoz. Fél órát ülhettem ott, nem nagyon kötött le a net. Kikapcsoltam. Ablakomhoz sétáltam, s rágyújtottam egy szál cigire. A 3. dolog, amit a legjobban élvezek az életemben, az a cigi. Amikor leszívom a nikotinnal teli füstöt tüdőmbe, így károsítva magamat, kifújom az éjszakába a mérgező anyagot.
Kopogásra kaptam fel fejemet.
- Ki az? - szólaltam meg halkan.
- Én vagyok. Apád hívat, Devil - kiabált be az ajtón Josh. Ezt nem hiszem el! Mit akar már tőlem megint?
- Megyek - nyomtam el a csikket az ablak párkányon, s ledobtam a sötétségbe, így elnyelte amaz. A zár kattant, s pár perc után, már apám irodájában ültem.
- Szóval... Cher. Holnap egy nagyon különleges személyt kell megölnöd - nem folytatta. A válaszomra várt. Érdeklődve néztem rá, hogy bökje már ki, ki is az. - Justin Drew Bieber-t. A másik maffia fővezérét. Ő a legnagyobb ellenségünk, s ha véget vetünk életének, soha többet nem tud minket megakadályozni senki - csapta össze tenyerét. Imád győzni, forgattam meg szemeimet.
- Mi a fedő neve? - túrtam hajamba.
- Dark - bökte ki nevét, undorral ajkain.
- Rendben. Holnap indulok - bólintottam. Vissza mentem szobámba, s újból bezárva ajtómat, végre elmerülhettem az álmok világában. (...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése