2014. augusztus 29., péntek

~ 00. Fejezet - Prológus ~

~ 00. Fejezet - Prológus ~

"Ez egy átkozott élet" - mondogatta anyám egyfolytában. Soha nem értettem, mégis miért hajtogatja ezt az egy mondatot. Aztán egy nap, mindent megértettem. Épp beléptem a konyhába, s megláttam édes apámat, a konyhában állva. Ahogyan hidegvérrel meghúzza a ravaszt. Megölte a saját hitvesét, az édes anyámat. Nem hittem a szememnek. Csak egyetlen egy mondat járt a fejemben: "Nem, ezt nem tehette. Cher, csak álmodsz!"
Aztán rájöttem, hogy az élet nem csak jóból és szépből áll. Ekkor alig voltam 13 éves. Elég nagy trauma volt anyám halálát át élnem. Majd nem egy évig jártam pszichológushoz. Természetesen, apumat nem köptem be. Viszont gyűlöltem és azt kívántam, bárcsak halott lenne. Rájöttem, hogy milyen igaza volt a nőnek, ki életemben az anya szerepét töltötte be. Mai napig hiányzik, de mostanra már nem érdekel. 15 éves koromban apám elvitt a kiképzésre, mely egy évig tartott. 16 éves vagyok. A férfi, ki elvitt a kiképzésre, a legnagyobb maffia vezér, aki valaha volt.
S így csöppentem bele a maffiába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése